2015. 08. 04.

A vizes világbajnokság hajrájában mintegy félnapos utazás után kedd este érkeztünk meg Kazanyba, ahol aztán rögtön azzal kellett szembesülnünk, hogy a női után a férfi vízilabda-válogatottunk sem jutott be a legjobb négy közé, ráadásul az egész meccsből egyetlen percet sem láttunk. Kezdésnek rossz, de lesz ez még jobb is!

Amikor eldőlt, hogy Tatárföld fővárosa ad otthont a vizes sportok világbajnokságának, lehetett tudni, hogy Kazanyba nem túl sok magyar drukker fog kiutazni (tegyük hozzá: a legelszántabbak most is itt vannak, le a kalappal előttük!). Na nem azért, mert a helyszín "derogál" honfitársainknak, hanem azért, mert Oroszország közepére nem egyszerű és végképp nem olcsó eljutni.

A FINA-szponzor Samsung helyszíni bloggereként fenti terhek lekerültek a vállamról, így tényleg csak az élményekre kell összpontosítanom a világbajnokság hátralévő öt napjában. Márpedig élményekből már a kiutazás alkalmával is akadt rendesen!

Például rögtön a Budapestről felszálló repülőgépen, ahol a népes – főként orosz – utazóközönségből kitűnt a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Molnár Tamás, aki szintén a vb-re utazott. A pólós berkekben csak Papeszként ismert egykori klasszis is csak pislogott, amikor a csöppet sem zökkenőmentes landolás után a moszkvai seremetyjevói repülőtér termináljában a vízumellenőrzés során megjelent Tamara asszony, aki amolyan „oroszos gyengédséggel” terelgette az utasokat egyik sorból a másikba. „No! Sztoj! Ruszíja!!!” – förmedt rá szerencsétlen koreai turistákra, akik rossz oldalra álltak be.

A régi szovjet idők egyetlen nemzetközi repterén minden van, mi szem-szájnak ingere: szamovár bolt, parfüméria, éttermek, bárok, még Mercedes szalon is. A hatalmas létesítményt átszelve – amolyan laza átmozgató edzésként – nagyjából 25 perc alatt eljutottunk a B terminálból a D-be, ahonnan tovább folytattuk utunkat Kazanyba.

Igen ám, de volt még egy kis időnk, így benéztünk a Dinamo Moszkva ajándékboltjába, ahol mint „rendes” magyar sportújságírók kollégámmal egyből megérdeklődtük: van-e Dzsudzsák-mez eladó? Bánatunkra hangsúlyos „Nyet!” volt a rövid, ámde annál lényegretörőbb válasz.

A becsekkolás előtt még elidőztem egy kicsit a repülőtér egyik legforgalmasabb shopjában, ahol a külföldi turisták körében rendkívül nagy népszerűségnek örvendtek az alábbi termékek:

Miután a toalettben az orosz belsőépítészeti stílusba is sikerült bepillantást nyernem, nem volt más hátra, mint felszállni az interiorjában a retro magyar időket idéző Aeroflot újabb gépére, és irány Kazany!

A tatár fővárosba érkezve aztán mintha egy teljesen más világba csöppentem volna. Vadonatúj úthálózat és repülőtér, bár nem mosolygós, de készséges emberek és egy magyar ésszel teljesen felfoghatatlan, irreális város, amelyben a csodálatos régi helyi épületektől a paneleken át a minden igényt kielégítő luxushotelekig minden megtalálható. A szállásig tartó mintegy félórás esti autóút után túlzás nélkül állítom: itt rend a lelke mindennek!

Csak az a fránya pólómeccs ne lett volna. Benedek Tibor fiai ugyanis reptéri transzferünk alatt a vízilabdatorna negyeddöntőjében 8-7-es vereséget szenvedtek Olaszországtól, így biztosan nem védhetik meg címüket. Még szerencse, hogy ma újabb magyar úszósikereknek örülhettünk Kazanyban: Cseh László ugyanis a legjobb idővel kvalifikálta magát a fináléba a férfiak 200 méteres pillangó számában, és a hölgyek mezőnyében 200 gyorson Hosszú Katinka is döntőbe jutott, így mindketten aranyesélyesként szállnak majd vízbe holnap délután.

Szűcs Tamás, Kazany

 

(a fotók Samsung Galaxy S6 mobiltelefonnal készültek)